Karrier People drive Suzuki A Suzuki motorja az ember

Pályakezdők

Pályakezdő vagy és még keresed az első munkahelyed?

Japán vállalatként mi örömmel dolgozunk együtt pályakezdő fiatalokkal.
A lelkesedés, a kreativitás, a tehetség és az újításokra való törekvés minden területünkön fontos szerepet játszik.

Értékeljük, ha már van szakmai tapasztalatod, ugyanakkor a megszerzett elméleti tudásodhoz mi szívesen hozzáadjuk a gyakorlati ismereteket.
Mindent megteszünk azért, hogy egy-egy területen a legalaposabb tudást adjuk át fiatal kollégáinknak.
Figyelmet fordítunk arra is, hogy a nálunk megszerzett ismeretek széles körűek legyenek, ezért támogatjuk, hogy munkavállalóink időről-időre új kihívásokkal teli munkaterületen próbálhassák ki magukat.

Néhány év alatt pályakezdő fiatalból olyan munkavállalóvá válhatsz, aki munkája során sikeresen veszi az akadályokat.

Most kezded pályafutásodat, és velünk képzeled el a jövődet? Jelentkezz hozzánk!

Balázs Tamás, Minőségbiztosítási mérnök

1991. szeptember 2-án álltam munkába a Magyar Suzukinál. Én voltam az 52-dik, akit felvettek. Ha jól tudom, jelenleg 17 000 fölött van a Suzuki által eddig foglalkoztatottak száma.

Az egyetem után pályakezdőként rögtön itt kezdtem dolgozni, ez az első munkahelyem. Közlekedésmérnökként vonzó volt az autóipar, bár akkor még nem sokat tudtam a Magyar Suzukiról. Az első évben még nem a jelenlegi székhelyen dolgoztunk, hanem egy kis irodában a városban.

Mi volt akkor a feladatod?
Minőségbiztosítási területre vettek fel. Akkor kezdtük el kiválasztani a beszállítókat, ezért először a Beszerzési osztályt töltötték fel. Mi a beszerző- és japán kollégákkal sorra látogattuk a beszállítókat. Akkor még minden alkatrész Japánból érkezett és az volt a cél, hogy a beszerzést racionalizáljuk és megbízható magyar beszállítókat találjunk.

1991 novemberétől kezdtünk bejárni a jelenlegi Suzuki gyárba. Az épületek váza már állt, de még büfékocsiból vettük az ebédet. Az akkori számítástechnikai eszközökkel és IT támogatottsággal kihívás volt a japán Suzukitól kapott minőségügyi dokumentumok magyarra fordítása. Egy számítógép volt egy irodában, nem volt Internet, telefaxon jöttek az információk Japánból. 

Hogyan emlékszel a gyártás beindítására?
Az autók gyártása 1992 nyarán kezdődött. Az első autókat még visszavitték Japánba, ott mérték, tesztelték őket. Az első nap egy, a második nap kettő, ma viszont már több, mint 850 autó gurul ki naponta a gyárból.

Az első egy-két évben csak piros és fehér Swiftek készültek, aztán jött a kék, így már Suzuki-színekben gyártottuk az autókat.

Hogyan alakult a pályafutásod a gyártás beindítását követő években?
Folyamatosan vettük fel az embereket, fiatal mérnököket. Hat év után bővült akkorára a vállalat, hogy szervezeti átalakításokra volt szükség, ekkor lettem csoportvezető, 4 kolléga tartozott hozzám. 
A Minőségbiztosítási osztályon az én csoportom az alkatrész-ellenőrzéssel, beszállító-fejlesztéssel foglalkozott. Részfeladatként folyamatauditot is végzünk. Az audit során használt „közös nyelv” érdekében ISO 9000 szabványrendszer szerinti vezető auditori tanfolyamot is végeztem.

Karriered során mely állomások voltak a legfontosabbak számodra?
A termelésben, valamint a kész gépkocsi és alkatrész ellenőrzés során több mint 700 db mérő- és ellenőrző eszközt, berendezést használunk a tolómérőtől kezdve a komplett emissziómérő-laborig. Ezek kalibrálási rendszerét fokozatosan fejlesztettük a jelenlegi jól átlátható és követhető gyakorlatig. Ennek kidolgozásában, fejlesztésében és működtetésében intenzíven közreműködtem.

A Japánból érkezett beépülő motorokat itt indítottuk be először és igazolnunk kellett, hogy az anyavállalattól érkezett motorok nyomaték-, teljesítmény- és egyéb paraméterei megfelelőek.
A méréseket a Közlekedéstudományi Intézetben végeztük, én 2002-2008 között felügyeltem ezt a tevékenységet. Persze voltak mellette egyéb munkáim, de ez nagyon meghatározó volt, ez volt az első önálló projektem, nagyon szerettem ezt a feladatot.

A következő feladatom a Japánban tervezett Ignis európai piacra való átalakításához kapcsolódott. Futáspróba teszteket végeztünk, amiket a Rábaringen bonyolítottunk le. A projekt felelőseként nekem kellett gondoskodni a logisztikáról, az autók mozgatásáról, az üzemanyagról, sofőrökről és a csapatról, ami autószerelőkből, dizájnerekből, mérnökökből és egy orvosból állt. Ez nagyon izgalmas volt, nagyon élveztem ezt a feladatot.

Milyen volt az egymilliomodik autó?
Pontosan olyan, mint a 800 000-ik vagy a 2428-ik. Persze nagy esemény volt, hogy elértük az egymillió darabot, és az is igaz, hogy a termékek és a technológia folyamatosan fejlődnek, de a hozzáállásunkban nem volt különbség, másnap bejöttünk és folytattuk, aztán alig 5 évvel később legyártottuk a kétmilliomodik autót.

Volt vagy van olyan, amit nehezen tudsz elfogadni?
Azt sokáig nehezen tudtam feldolgozni, hogy töréstesztre visznek autókat, amiket pontosan olyan gondossággal és odafigyeléssel gyártottunk le, mint a többit. Régen, ha én megtörtem az autómat, azt én magam javítottam ki és tudtam milyen sok munka és erőfeszítés szükséges. Ha új modellt kezdünk el gyártani tudjuk, hogy az első autók hová kerülnek: emisszió-mérésre, fotózásra vagy éppen töréstesztre. Persze pontosan tudom, hogy azt a néhány autót jó cél érdekében áldozzuk fel.

A válságot hogyan élted meg?
Az egy új helyzet volt, amely szervezeti átalakításokat és leépítéseket hozott magával. Az én munkaköröm is átalakult, kisebb lett a csoportom és veszítettem el nagyon jó kollégákat, de értettük mi-miért történik. A körülményekhez képest a vállalat nagyon igyekezett, hogy a lehető legkevesebb, emberek jövőjét, sorsát befolyásoló fájdalmas döntést kelljen meghoznia. 
Furcsa ezt mondani, de volt jótékony hatása is a válságnak: nagyobb lett a minőségi elvárás mind a termékkel, mind a munkánkkal szemben, és sokat formált a munkakultúrán, a hozzáálláson is.

Hogyan látod ma az autógyártást?
Régen hatalmas dolog volt az autóipar, mára már megszokták az emberek, már nem olyan misztikus, de egy mérnök számára azért most is nagy kihívás.
22 év alatt már nagyon sok mindent megtapasztaltam, ma már csak ritkán van „autó legurul – szívritmus gyorsul – vérnyomás megemelkedik” érzésem. Drukk persze van, hogy az alkatrészekkel ne legyen gond, de a töréstesztes autók láttán még mindig különös érzés kerít hatalmába. 

Milyenek a mindennapjaid?
Még ennyi idő után is kíváncsisággal tölt el, hogy mi fog ma történni, mit kell ma megoldani. 63 másodpercenként gurul le egy autó a gyártósorról ezért minden feladatra azonnal és eredményesen kell reagálni. Nem igazán fordul elő kétszer ugyanaz a probléma.

Tetszik a kihívás?
Igen, de főleg azért, mert meg tudom oldani.

Jó érzéssel tölt el, ha az utakon egy általunk gyártott Suzukival találkozol?
Ha előttem megy, akkor inkább izgalommal, hogy rendben van-e a lámpatest, mert az például az én csoportom alkatrésze.

Melyik a kedvenc típusod?
Alapvetően mindegyik típusunk megbízható, nincs igazán különbség, szolgálati autóként mégis az automata WagonR+ volt a kedvencem.
Swift-em akkor lett, amikor a gyerekek miatt szükség volt egy autóra, ami mindig beindul és bárhová elvisz. A Swift fürge és megbízható, de családi autónak kicsit kicsi. Az ősszel induló új modellünk már családbarátabb, nagyobb, variálhatóbb lesz. Szerintem nagyon szép autó.

Hogyan indul be egy új modell gyártása?
Nagyon sok munka előzi meg mind Japánban, mind idehaza. Nehéz, de nagyon érdekes időszak. Mi darabokban látjuk az autót, az egyes alkatrészek a fontosak, hogy minden tökéletes legyen, pontosan illeszkedjen. Hosszú hónapok kihívásai, problémamegoldásai után végre beindul a sorozatgyártás: már nagyon várjuk a vásárlók első reakcióit. Az autógyártás teljes folyamata egy hatalmas csapatjáték a beszállítóktól a kereskedőkig, egy új modell indításakor ez még inkább kézzel fogható.

Ha most kerülnél ki az egyetemről, hogyan kezdenéd?
Mindenképpen az Interneten. A Karrier-oldal jó lehetőség, mert így pontosan lehet tudni, hogy milyen információkat kell megadnom, hogy érvényes pályázatot nyújthassak be.
Véleményem szerint a mi terültünkön elég szigorú a kiválasztás, de ezt indokoltnak érzem. A végzettségen és az angol nyelvtudáson túl, mi alapvető műszaki intelligenciát, kellő határozottságot és tanulási hajlandóságot várunk az új kollégáktól, így a speciális ismereteket és az adott terület sajátosságait könnyebben, gyorsabban és megbízhatóbban lehet elsajátítani.

A magam részéről sok sikert kívánok a pályázóknak és remélem, hogy lesz alkalmunk találkozni.